Szemezgetések 26 év emlékeiből

Bíró Józsefné Marika kórustag és korábbi elnök visszaemlékezése

Egy emberöltő alatt bizony sok-sok szép, és szomorú emlék történik az ember életében, így van ez a Siófoki Női Karban eltöltött évekkel is.

Péntekenként örömmel vártam a kóruspróbákat, mert egy szerető közösségben lehettem és a komoly munkával, de sok vidámsággal töltött órák alatt egy hétre feltöltődtem az éneklés energiájával. Ez idő alatt a mozgalmi daloktól eljutottunk az operairodalom gyöngyszemeiig és a gregorián énekekig.

Már sok éve nem vagyok a kórus tagja, de a mai napig sokszor álmodom vele. Felejthetetlen emlékek a fellépések, az utazások, a kórustáborok.

Mennyit izgultunk a rádió- és lemezfelvételek, a fellépések előtt!

Milyen büszkék voltunk a Nívó díjainkra és a Fesztivál kórus kitüntetésünkre!

Izgatottan vártuk, hogy Karai mester mikor ír új kórusművet részünkre, majd milyen lelkesen tanultuk őket! Ma is a fülembe csengenek Tímár Imre tanár úr utasításai.

Mindig meghatottan énekeltünk a karácsonyi és a pünkösdi templomi koncerteken. Talán volt dalostársaim is szeretettel gondolnak a karácsonyi ünnepségekre, közös utazásokra, fellépésekre.

Különleges élmény volt a kölni dómban elénekelni egy alleluját, vagy Mariazellben, a búcsújáró helyen énekelni a misét.

Felejthetetlen a négy erdélyi utazásunk, a testvérvárosi kórusok szerető fogadása, a csodálatos tájak, emberek megismerése. Mindig derűvel gondolok a görögországi útra, amikor a görög határon öt órát várakoztattak, de annyi viccel, énekkel, tánccal töltöttük az időt, hogy fel sem tűnt a hosszú várakozás.

Mennyit nevettünk, amikor Amszterdamban kétségbeesve integettek a hollandok füstfelhőt eregető buszunk után, ugyanis azt hitték, hogy kigyulladt, pedig csak rozoga volt!

Milyen kedvesek voltak a Dorogon megrendezett Bányász Kórus Találkozók, ahol mi voltunk az üdvöskék, lévén egyedüli Bányász Női Kórus. Hangulatosak voltak az esti szerenádok és a hajóút hazafelé Budapestre. Szívesen gondolok a dombóvári, marcali, veszprémi, kőszegi kórustáborok napjaira.

Egerben a Szépasszony völgyben is felléptünk, ahol a Kodály biciniumokat „bikiniumnak” konferálták fel és mi Imre bácsival együtt pukkadoztunk a nevetéstől.

Szépek voltak a Balatoni Dalos Találkozók, a bátaszéki kórustalálkozók; milyen jó volt érezni, hogy nem vallottunk szégyent.

Bizony, az is igaz, hogy az élményekkel teli évek alatt szomorúan kellett elbúcsúznunk sok kedves dalostársunktól, akik már egy égi szeráfkarban énekelnek.

Kórustagságom utolsó tíz évében az éneklés mellett hol titkárként, hol elnökként tevékenykedtem, sok munkát és felelősséget vállalva. Minden évben végigjártam a várost támogatókat keresve, több-kevesebb sikerrel.

Sajnos együtt énekelni már nem tudok Veletek, de a kórus munkáját figyelemmel kísérem és elmegyek a koncertekre is.

Szeretném hinni, hogy lesznek utánunk, akik ezt a szép küldetést továbbviszik és egy kicsit a mi munkánk és szívünk is benne lesz.

Kívánok a Siófoki Női Karnak sok szép dalos, sikeres évet!