Siófoki Női Kar

A kórus története

 

     A Siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat Nőbizottságának és Szakszervezeti Bizottságának támogatásával jött létre 1971-ben. Első karnagya S. Szerdahelyi Katalin volt, mellette Ballók Mária kísért zongorán. Első dalosai pedig a Kőolajvezetés Építő Vállalat zenekedvelő és csengőhangú asszonyai.

     Ebben az időben a kórust úgy tartották számon, mint az ország második munkáskórusát és egyetlen bányász női énekkarát. Az utóbbi tény azóta sem változott. Eleinte az énekkar legfőképpen vállalati ünnepségeken lépett fel, hamarosan azonban egyre gyakrabban kapott meghívást országos és városi ünnepségekre, sőt külföldi fellépésekre is. Művészeti Szemlék, Szövetkezeti Kórustalálkozók, fesztiválok, a Vándor Sándorról elnevezett kórushangversenyek, az Országos Olajos Művelődési Napok és természetesen Siófok városi szereplésének hosszú sora érlelte zeneileg és emberileg az énekkar közösségét.

     Sok szép esemény tarkította a kórus mindennapjait, virágzott a zenei élet Siófokon. Több rádiófelvételen is részt vett a kórus, emellett számos szép emlékű koncerten vett részt belföldön, és külföldön Csehszlovákiában, Horvátországban, Jugoszláviában, Hollandiában, Erdélyben és Görögországban egyaránt. 

     A 90-es évek környékén csatlakozott a kórushoz Csizmadia Mária Judit, aki a másodkarnagyi pozíciót töltötte be hosszú évekig Tímár Imre mellett, illetve Bernáthné Fülöp Zsuzsa, aki magas szintű, biztos zongorajátékával kísérte a kórust egészen 2013-ig.

     A kórust egészen 2007-ben bekövetkezett haláláig vezette Tímár Imre. Munkásságát lánya, Tímár Cecília folytatta 6 éven keresztül, aki tovább folytatta édesapja által megteremtett hagyományokat.

     2013 szeptemberétől új időszámítás kezdődött a Női Kar életében. Tímár Cecília távozása után Bati Zoltán lett a kórus művészeti vezetője, feleségével Bati-Béleczki Anitával karöltve, aki a zongorakísérője lett az együttesnek. Az új vezetők és a kórus hamar egymásra talált.

     2015-ig másfélszeresére nőtt a kórus létszáma, töretlen lendülettel folyik a munka. A 2014-2015-ös évad végén úgy döntött a közösség, hogy megváltoztatja nevét, így a 2015 szeptemberétől Siófoki Női Kar-ként működik a kórus.

 

 

TÍMÁR IMRE

 

 1929. október 2-án Siófokon született a "Tanár úr" vagy "Imre bácsi", ahogy idősebb és ifjabb dalosai, tanítványai, barátai és tisztelői hívták. A siófoki Klapka utca egyik parasztházában született, amelyet az első világháború lövészárkait, fogolytáborait megjárt édesapja épített a 20-as években.

 

    Szülei gazdálkodtak, búzát, kukoricát, szőlőt műveltek, takarmányt termesztettek, jószágot tartottak.

A gyermek Imre könnyen, élvezettel tanult, tehetsége már egészen kis korában megmutatkozott. A zene különböző módon jelent meg korai élményei között.

    A házuk végében kezdődő cigánysoron mindig szólt a hegedű. Ott lakott a bandájával Európát megjárt, rádióban is gyakran szerepelt Csócsi Lendvai József cigányprímás. Ugyanakkor a szomszédságukban élt az éneklésben és mesemondásban fáradhatatlan "Zics körösztanya". Aztán ott volt a nyári estéken a pitvarban tamburázó és éneklő "nevelt fiú", akinek minden dalát megtanulta a két éves kis Imre is. Pusztaszemesen, ahol szintén népes rokonság élt, egy-egy lakodalom alkalmával az asztal tetejére állították a kisfiút, és egész este énekeltették.

    Későbbi tanulmányaihoz jelentős útravalót kapott a siófoki polgári iskola tanáraitól, különösen Nyakas Józseftől, aki akkoriban a Zeneakadémiát végezte és a legkorszerűbb módszerekkel oktatta tanítványait.

1942-ben  a pápai tanítóképzőbe került, majd két év után átiratkozott a budai képzőbe. Mindkét intézetben kitűnő zenetanárai voltak.

Érettségi után – 1949- ben- fölvették a Zeneakadémiára, ahol kitüntetéssel szerezte meg középiskolai énektanári és karvezetői diplomáját.

    1950-től 54-ig a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesében énekelt.Tanári pályafutását Budapesten, a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban kezdte, ahol kórust szervezett, és amely néhány év alatt az ország egyik legkiválóbb leánykórusa lett. Sikeresen szerepeltek a Zeneakadémia ifjúsági és komolyzenei koncertjein, több nívódíjat kaptak a Magyar Rádió ifjúsági kórusműsoraiban. 1964-ben első helyezést értek el a budapesti ifjúsági kórusok versenyén. 1965-ben és 1967-ben elnyerték a celjei nemzetközi ifjúsági kórustalálkozón a zsűri igen jelentős különdíját.

    1960-tól 35 éven keresztül a Budapesti Tanítóképző Főiskola tanáraként dolgozott. A főiskola nőikara rövid idő alatt országos hírnévre tett szert a keze alatt. Sikeresen szerepelt az egyetemi és főiskolai zenei fesztiválokon. Emlékezetes szereplésük volt a berlini Humboldt Egyetemen. A BBC "Énekeljenek a Népek" című rádiós versenyén második helyezést értek el. A Magyar Rádió Kóruspódiumán évről-évre kiváló minősítést kaptak. A budapesti közép- és főiskolai leánykarokon kívül felnőtt férfikart, nőkart és gyermekkórust is vezetett szülővárosában.

    A Siófoki Dalkört 35 éven keresztül vezette. A férfikarhoz nagyon közeli, mondhatni rokoni szálak fűzték, hiszen dédapja Tóth János, mint alapító tag, jelen volt az 1876-os alapító okirat aláírásakor. A dalkörrel házigazdái voltak a Balatoni Dalos Ünnepeknek. Felléptek Finnországban, az egykori Jugoszláviában, Romániában, Németországban. A dalosok méltán hívják ezt az időszakot arany- korszaknak, hiszen ekkor nyertek a Magyar Rádió Kóruspódiumán több ízben nívódíjat. Aranykoszorú diploma minősítést szereztek, és elnyerték az OKISZ által alapított Kiváló együttes címet is.

    1974-től a Siófoki Bányász nőikart, 1986-tól a Siófoki Városi Gyermek- és Ifjúsági Kórust vezette 2007-ben bekövetkezett haláláig. Rendszeresen felléptek városi és egyházi rendezvényeken, konferenciákon, kórustalálkozókon.

    A két együttes önálló és közös CD-ket is megjelentetett, melyekről többször hangzottak el kórusművek a Bartók Rádió műsoraiban. A nőikar gyakran találkozott a testvérváros Gyergyószentmiklós kórusával, de fellépett Görögországban, Hollandiában, Ausztriában is.

    A gyermekkórus 21 év alatt 14 országban vendégszerepelt. A "Kultúrával a Nyugat kapujában" nevű országos versenyen megyei első helyezést ért el, és a Somogy Megyei Közgyűlés közművelődési díját is elnyerték. 2000-ben az "Éneklő Ifjúság" seregszemléjén arany minősítést értek el, és megkapták az "Év Kórusa" címet.

    "A siófoki kóruskultúra fejlesztéséért, kiemelkedő karnagyi és közéleti tevékenységéért, mellyel a város nemzetközi hírnevét növelte" 1999-ben Siófok Város Önkormányzata díszpolgári cím odaítélésével jutalmazta.  2007-ben az Oktatási és Kulturális Minisztérium "fél évszázados zenepedagógusi munkásságáért" Miniszteri Kitüntetésben részesítette.

 

Forrás: SNL

 

 

 

 

CSIZMADIA MÁRIA JUDIT

 

1980-ban diplomázott az Egri Tanárképző Főiskola ének-zene, történelem szakán szerzett tanári diplomát, és azóta a Siófoki Művészeti Iskola szolfézs-, zeneirodalom-, és zenetörténet tanára, jelenleg az intézmény vezetője. A siófoki Városi Gyermekkarnak megalakulásától, 1986-tól, Siófoki Bányász Női Karnak 1990-től volt a karvezetői asszisztense Tímár Imre mellett.