A felkészüléstől az első fellépésig

- avagy egy új kórustag tapasztalatai

Idén augusztusban lettem a Siófoki Női Kar tagja. Nagy várakozással tekintettem a daltanulás, a közelgő októberi fellépés elé. Első két alkalommal csak hallgattam, amit a kórustársaim énekeltek, és lassan, hallás után kezdtem megtanulni a dalokat. Azért hallás után, mert gyerekkoromban 2 évig jártam ugyan zeneiskolába, de sajnos a kottaolvasás elsajátításához nem volt elég ennyi idő. Először kicsit meg is ijedtem, mert a próbák után, otthon már nem tudtam visszaidézni a dallamokat.

Szerencsére művészeti vezetőinktől, Bati Zoltántól és Bati-Béleczki Anitától kaptunk segítséget: Anita felénekelte gyönyörű hangjával a Jöjj, béke nyájas angyala c. dal mindkét szólamát, és a Mit ér egy hang? c. dal kísérőzenéjét is feltették a kórus honlapjára.

Eszembe jutott az is, hogy annyi minden van a nagy video megosztón az interneten, talán a mi dalainkat is megtalálom. És megtaláltam! Az Ave Maria, az Örülj a tavasznak, az Itt van az Úr, a Mit ér egy hang és az Adiemus is fent volt, különböző kórusok előadásában. (Nekem az Adiemus tetszett a legjobban, bár végül nem került be a fellépésen elhangzott művek közé.)

Így, a segítségekre támaszkodva, újult erővel fogtam neki a daltanulásnak. Minden nap meghallgattam mindegyik dalt, és én is megpróbáltam elénekelni. Nagyon sokáig „kapaszkodtam a kottába” éneklés közben, mert azért valamennyit segített, és a szöveg megjegyzéséhez is feltétlenül kellett. Zoli, a karnagyunk „ijesztgetett” bennünket azzal, hogy kotta nélkül fogunk szerepelni, így nagy erővel próbáltam memorizálni a műveket. Némelyik dalnak a szövege fogott ki rajtam, mert valamilyen okból nem akart a fejembe menni. Egy másik dalnál a levegőm fogyott el előbb, mint ahogy a kotta szerint kellett volna tartson. A nehézségek miatt megingott a bátorságom és attól tartottam, karnagyunk meg fog kérni, hogy én inkább ne is lépjek fel.

Aztán egy idő után jelentkezett a sok gyakorlás eredménye: a dallam és a szöveg is megmaradt a fejemben, de azért titokban reménykedtem, hogy mégis lehet a kottát vinni. Már nem gondoltam arra, hogy nem lépek fel, hisz úgy éreztem, jól megy!

Az utolsó próbák egyikén aztán a Férfi Dalkör képviselője személyesen meghívott bennünket a fellépésre, hisz az ő jubileumuk alkalmából énekeltünk mi is. Hozott négy népdalt, amit a műsor végén a fellépő kórusok együtt énekelnek majd el. Na, gondoltam magamban, kezdhetjük elölről a felkészülést! De nem kellett elölről kezdeni, mert kiderült, mindegyik népdalt ismerjük, így elég volt egyszer átismételni.

Eljött a fellépés napja! Nagyon izgatott voltam, de a többiek is, hisz a vírus miatt 1,5 éve nem léptek fel. Próbáltunk előtte egy kicsit, aztán elkezdődött a valódi műsor. Úgy érzem, néhány hibát elkövettem, de talán rajtam kívül nem vette észre senki. Nagy sikerünk volt! Megérte a sok gyakorlás, próba, a művek csiszolgatása!

Végtelenül boldog voltam és vagyok, hogy jól sikerült az első bemutatkozásom a Siófoki Női Kar tagjaként. Jöhet a következő!

Hajós Józsefné, Márta